Immáron kilencedik alkalommal került megrendezésre az Egri Borműves Céh szervezésében az egri borászok nagyszabású évzáró bemutatkozása. A már hagyományosnak tekinthető rendezvényt ebben az évben a fiatal egri borászok ötletei alapján valósították meg egy kicsit a megújítás szándékával, ez alkalommal a szving korszak megidézésével.

Az elmúlt időszak eseményei után az Egri Borvidéknek valóban szüksége van a megújulásra, hogy bemutassa a borvidékben rejlő lehetőségeket és az elért eredményeket.  

Ez az évzáró esemény alkalmasnak látszott arra, hogy az év végén kapjanak a borfogyasztók egy szép, átfogó képet a borvidékről.  A hangulat és a körülmények az 1920-as éveket idézték, csinosak voltak a beöltözött ifjú hölgyek és urak.

Összesen 27 borászat mutatta be 3 - 3 borát, élén az est főszervezőjével, Gál Tiborral és az "Év borászával" Dr. Lőrincz Györggyel. Minden borászat az általa 3 legjobbnak tartott borát hozhatta el, így a tisztelt látogatónak összesen 80 (Pók Tamás 2 borral volt jelent) bort volt módjában megkóstolni az est folyamán.

Ezenkívül a szalon látogatóinak itt lehetősége volt szemtől szemben elbeszélgetni a borásszal az általa készített borról, a pincészetről, a borvidékről. A bemutatott borok mintegy negyede volt fehér, negyede bikavér, így a jelenlévők teljes áttekintést kaphattak a borvidékről, annak boraiból.

Ebben az évben is kiosztásra került a Gál Tibor - díj, amit Dr. Lőrincz György kapott meg, teljesen megérdemelten, de akinek szemernyi kételye is volt ebben a kérdésben, csak a St. Andrea borászat asztaláig kellett elfáradni és megkóstolni a 3 bort, amit kiállítottak.

Az est közepére a szálloda konferenciaterme megtelt a szép borokra szomjas látogatókkal, minden asztalnál kialakultak a kóstolgató és beszélgető csoportok, jó volt látni ezt a forgatagot, és jó volt kóstolgatni a borokat, beszélgetni a borászokkal, ismerősökkel.

Bizony éjfél felé közeledve az ember egyre jobban sajnálta, hogy csak egy nap ez a rendezvény, mert látszott, hogy végigkóstolni a kiállított borokat szinte lehetetlen, ember feletti vállalkozás.

Mint minden kóstolón, az ember a megkóstolt borokat megpróbálja valamilyen rendszerben elhelyezni. Ezen az estén nem minősítettem a borokat, csak egyszerűen megjelöltem azokat, amelyek ezen az estén az én hangulatom, állapotom és szájízem alapján nekem a legkedvesebbek voltak.

Ime:
Gróf Buttler Egri Bikavér 2006,
Gróf Buttler Syrah 2006,
Vili papa cuvée 2006,
Bolyki Nem hall, nem lát, nem beszél 2006,
Bolyki Metatéma 2007,
Gál Lajos Egri Bikavér Superior 2006,
Kovács Nimród Chardonnay Battonage 2007,
Kőporos Egri Kékfrankos 2006,
St. Andrea Merengő Egri Bikavér 2007,
Pók Tamás Pajdos Fehér 2008.

Ez nem rangsor, csak egy tetszési lista, de a bemutatott borok szinte mindegyike a jó, vagy jobb kategóriába sorolható.

Összességében azt kell mondanom, hogy a IX. Egri Borszalon kiváló alkalom volt arra, hogy ismét bizonyosságot kapjunk arról, hogy ez Magyarország egyik legszebb borvidéke, zászlóshajója. Jó lenne, és nagyon kellene, hogy a borászok összefogásával a borvidék még tovább fejlődve, a külföld felé is bemutassa a szépségeit.

A búcsú pillanatában csak egy gondolat jutott eszembe: találkozunk 2010 december 29-én  a X. Egri Borszalon megnyitóján.

2010. január 3.
Kovács Pál