Borbarátok, szokjunk hozzá, ahhoz, ami néhány éve még szinte elképzelhetetlen volt! Debrecenben ugyanis egyre több és egyre színvonalasabb borvacsorákon, kóstolókon lehet részt venni.

Ilyen alkalom volt az a St. Andrea est, ahol Lőrincz György egri borásszal találkozhattunk és kortyolhattuk borait és szavait egyforma nagy élvezettel. Mert igazi szimfóniában volt részünk, méghozzá nyolc tételben! Napbor 2008, Hárslevelű 2008, Örökké 2008, Rosé 2008, Pinot Noir 2007, Áldás 2007, Ferenchegy kékfrankos 2006, Merengő 2007. Egy jól felépített este remek tételei. Mint minden borkóstoló, ez is halkan kezdődött. Sőt! Tovább erősítette a csendet, hogy a 2009-es Év Bortermelője rendkívül halk szavú, szerény ember. Nem harsogó szavaink tesznek azzá, akik vagyunk, hanem a tetteink… vagy azok hiánya. Lőrinc Gyuri nyolc éve hozta meg élete egyik nagy döntését és megalapította a St. Andrea szőlőbirtokot. Ha akkor ezt nem teszi, most Magyarország szegényebb lenne egy olyan emberrel, aki valóban törekszik a jónak gyakorlására. Fehér házasításai élményszáma mennek és sokunkat győz meg arról a korábban eretnek gondolatról, hogy az egri borvidéken helye van a fehér boroknak. Ilyen a legendás 2003-as Napbor, amelyben valóban a Nap melegét lehetett érezni a szőlőn keresztül. Azóta, folyamatosan szebbnél szebb és komplex borokat tesz le mindannyiunk asztalára.

Az estét stílusosan a 2008-as Napborral kezdtük. Erős kezdés volt! Ígéretes évjárat, karakteres chardonnay jegyekkel, lendületes savakkal, gazdag gyümölcsösséggel. Az ezután következő 2008 Hárslevelű, azonban fajta borként, legalábbis számomra, mindent vitt. Abban a kellemes meglepetésben lehetett részünk, hogy megízlelhettük, ugyanis bolti forgalomban sajnos nem kapható. A hárslevelű nem savgazdagságáról híres, ebben az évjáratban azonban mégis sikerült elegendő savat megtartani. Ízvilágában, pedig először szinte sós, minerális, majd utána jelennek meg a gyümölcsök. Itt kell megjegyeznem, hogy a St. Andrea termőhelyi borai közül nem hiányozhat a sorból a 2008-as Boldogságos, tudása kiemelkedő. Aki kóstolta már, tudja, hogy miért van belőle már csak egy-két palack a piacon. Ezen az estén is érthető módon kimaradt, helyette azonban ott volt a 2008-as Örökké. Fejlődő bor, nagy potenciállal. Hat szőlőfajta és sok dűlő adja tartalmasságát, komplexitását. Közben megtudtuk, hogy Gyuri elkötelezett híve a magyar hordóknak, felvállalva annak minden előnyét, hátrányát. Szerinte, ha a borász valóban magyar bort kíván készíteni, akkor nem használhat például francia vagy amerikai tölgyből készült hordót, mert abban az esetben teljesen más jegyekkel öltözteti fel a magyar bort.

Az elhatározást igazolja a 2008-as Rosé is. A hordós érlelés emeli ki, különbözteti meg és teszi különlegesség a Pinot noir, kékfrankos, merlot és menoir-ból készült, kora ellenére is teljesen friss és még mindig fejlődő korban lévő rozét.

A tételek felénél jártunk és Bacchus már elégedett a hangulattal! Pedig a vörösök még most következtek. A sort pinot noir-ral kezdjük. A szőlőfajta, amely Lőrincz György szíve csücske. 40 hektáros birtokán ezt ültette el a legtöbbször. Amikor Gál Tibor és Thummerer Vilmos a pinot noirt hazánkban meghonosította, akkor lett híve Burgundia fekete hercegének. Nehéz jó bort készíteni ebből a fajtából, méghozzá úgy, hogy ízvilágában visszaköszönnek a termőhelyek. Lőrincz Györgynek sikerült! A kóstolt, 2007 Pinot hűen tükrözi gazdája szellemiségét. Ásványos, animális, gyümölcsös, izgalmas, jól strukturált bor. Bár a bikavérben is megtalálható a pinot noir, de a 2007-es Áldásban a merlot a meghatározó. A szimfónia e tétele könnyen szerethető, hiszen rendkívül gyümölcsös, tele szederrel, málnával és szamócával. A savak és a tanninok szépen gördülnek a szájban, de azért felfedezhető a termőhely. Azonban közös zenehallgatásunkban most következett a crescendo! Ha a fehérnél a hárslevelű, akkor a vörösnél bizony számomra a Ferenchegy Kékfrankos 2006-os volt az unikális. Igazi terroir bor! Illata meszes, sós. Gyümölcsössége háttérbe húzódó, erőssége a mineralitás. Vibráló, még mindig kiemelkedő savszerkezettel és potenciállal. Az est társaságát tesztelve, többeknek, nehezen értelmezhető volt. Valóban nem társasági, inkább a magányosok bora ez! A törődést és a levegőztetést viszont meghálálja, és egyedülálló élménnyel ajándékozza meg birtokosát.

Kovács Pál felsőfokú borszakértőnk (WSET), egy kis játékot mindig belecsempész a találkozókba. Most sem maradt el! Ha szubjektív módon is, de mindenki (ad hoc) borbírálóként rangsorolhatta a kóstolt tételeket. Nos, az este legszebb tétele - Lőrinc Gyurinál is - a Merengő 2007-es volt! Komoly testes bor, amely most először merlot és syrah alapra támaszkodik. Termőhelyi, az alapanyag kizárólag a Paptag dűlőből származik.

A templomi csend már ekkora természetesen elillant, és ahogy poharaink lassan kiürültek, a bortételek okozta derű mindenki arcán megjelent. A transzparencia az addig hallgatagokat is szóra bírta. Voltak, akik a névválasztás eredetét tudakolták, hogy mitől St.Andrea a St. Andrea? Lőrincz Gyuri azonban, rendkívül udvariasan, de most az egyszer kitért a válaszadás alól, mondván: a válasz fellelhető a honlapukon. Miért tette? Mert a név mágiája is segíthet abban, hogy a bor üzenete elérjen a fogyasztóhoz. Borkóstolónk is végig erről tanúskodott. Aki ezt észrevette, az látni is fog! Örökké, Áldás, Merengő. Ez az ember valóban szereti a feleségét. Az ő Múzsája. Szereti a szakmáját és óvja hírnevét. Példát mutat és élenjár. Dr. Lőrinc György így hirdette nekünk az Evangéliumot.

Kerekes Sándor írása