- Pintér Noémi, 2011. június 25. -
"S mert a részeg embert utálom, legalább úgy, mint a kákabelűt, aki fanyalogva ásványvízzel keveri a bort - meddig és miért akarsz ilyen óvatosan élni, szomorú barátom? - tartok majd egy kivénült sváb csaposlegényt, aki megtanít vendégeim számára fröccsöt készíteni. Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, az igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni. Hiába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz háromdecis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak a hivatásos csapos ismeri. S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyületet, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkallja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot. Mert minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi vagy egri fehér illata nem változik, s a fröccs óvatos-okos keverési aránya, hála az évszázados gyakorlatnak, megóvja a magyart mindenféle kilengéstől. Magánember nem tud fröccsöt keverni. A "tréfa" a "házmester" a "hosszúlépés" keverési titkát könnyebb meglesni, mint a fröccs készítésének mesterségbeli rejtelmeit. Ahogy a jó csapos fél kézzel önti a háromdecis üvegbe a bort, a másik kezével hozzácsapja a megfelelő adag szódát: ez a titok, melyhez csak szakember ért. Sok kocsmározó ember otthonülő maradt volna Magyarországon, ha a fröccs titkát magánember is elsajátíthatná. De ez lehetetlen, sajnos"
(Márai Sándor: Magyar borok - részlet)
A fröccsözésnek nagy európai hagyománya van. Már az ókori görögök is fogyasztottak bort, ők a fröccs alatt általában vízzel kevert bort (kekramenosz) értettek, hacsak nem kifejezetten színbort (akratosz) említettek. A bort víz nélkül inni barbár, sőt esetleg büntetendő dolognak tartották. Elsődleges ok mégis inkább az, hogy az akkor iható víz szennyezett volt, sok betegséget okozó baktériumot hordozhatott magában, ennek fertőtlenítésére hígították borral, a víz által terjedő fertőzések elkerülése végett fogyasztották így. A fröccsüknek több verziója is használatos volt: 3 rész vizet vegyítettek 1 rész borral, vagy 3 rész vizet 2 rész borral, vagy 2 rész vizet 1 rész borral, az egyenlő vegyítést viszont nem alkalmazták, mert azt nehéznek tartották. A különböző étkezéseknek is fontos szerepe volt a bornak. A reggeli (akratiszma) színborba mártott kenyérből vagy süteményből állt. (Kiss Sándor András, 2007)
Hazánkban a bort már a honfoglaló magyarok is ismerhették, de a fröccs elterjedése a 19. századra, méghozzá a millenniumi készülődés időszakára tehető. Az újonnan épülő bérpaloták előtti terek seprése után a házmesterek, hogy a port lemossák torkukról, munka után a kocsmákba igyekeztek, ahol 3 dl bor és 2 dl szóda keveréséből készült fröccsel jutalmazták magukat az egész napi fáradozásért. A kedvező bérüknek köszönhetően minden nap megengedhették maguknak ezt a frissítőt. Innen származik erre az arányra használatos házmester megnevezésünk is.
A fröccs nagyon kedvelt italnak számított, hiszen az egészségesnek tartott szikvízből készítették. Népszerűségét az üdítő hatásának és alacsony árának köszönheti. A fröccs-bor lehet vörös, rozé és fehér is. Legnépszerűbb fröccsbe valók az olaszrizling, a hárslevelű, a szürkebarát, valamint a muskotályos borok.
A dinamó feltalálójának, Jedlik Ányos 1826-os találmánya, a szódavíz tette lehetővé a fröccs készítését. A Bor és a szóda elegyét eredetileg spiccernek (spitzer) nevezték, ezt magyarosította egy anekdota szerint Vörösmarty Mihály fröccsre: Fáy András fóti pincéjébe hívta szüretre barátait, Vörösmarty Mihályt és Jedlik Ányost, aki az új találmányát is magával vitte. A tudós gyomra nem bírta tisztán a bort, s ennek okán vízzel volt kénytelen azt elegyíteni. "Így mégiscsak könnyebb, s ízét sem veszti el"- tartotta róla a feltaláló. Az első fröccsöt azonban, németesen, spriccernek nevezte. Vörösmartynak ez a szó nem tetszett, és helyette találta ki a fröccs szót. (Draveczky Balázs, 2008)
A fröccsök készítése és elnevezése Magyarországon igen elterjedt, sőt némi egyéni és dialektális változatosságot is mutat. A vendéglátás számtalan, sok tréfás nevű fröccsöt kínál azóta is:
A klasszikus arányok:
Kisfröccs (rövidlépés, fütty, tréfa): 1 dl bor 1 dl szódával. Az anekdota úgy tartja, hogy József Attila is ilyet ivott, csak ő úgy hívta, hogy fütty. Tudniillik egy füttynyi idő alatt bedobta és már ment is tovább.
Lakófröccs (kisházmester): 1 dl bor, 4 dl szódával
Hosszúlépés (fordított, Krúdy gyógyvíznek kérte): 1 dl bor, 2 dl szódával
Nagyfröccs (húzós vagy hajtás): 2 dl bor, 1 dl szódával
Viceházmester: 2 dl bor, 3 dl szódával
Házmester: 3 dl bor, 2 dl szódával
Háziúr (nagyházmester, Csongrádban bivalycsók): 4 dl bor, 1 dl szódával
Polgármester: 0,5 l bor, 4 dl szódával
Mafla (másként - főleg Kőbányán: beöntés): 0,5 l bor, 0,5 l szódával
Nagymafla: 1 l bor, 1 l szódával
Krúdy: 9 dl bor, 1 dl szódával. Krúdy szerint "a víz megnevetteti a bort"
Rezzentett: a mennyiség nincs meghatározva, éppen csak megcsiklandozza a bor felszínét a szódásüvegből ráspriccelt semmiség. A rezzentett két kisebb rokona a kispermet: 3 dl bor rezzentve, a nagypermet hasonlóan készül, csak ott 0,5 liter bor adja az alapot.
Az elvitelre és/vagy üvegbe mért fröccsök:
Csattos: 1 l bor, 0,5 l szódával
Lámpás: 1,5 liter bor és 0,5 szódával. Ezt az asztaloknál szolgálták fel, nem vihette magával a kuncsaft. Hacsak nem jól ledugaszolt demizsonban.
Kőműves-fröccs: 25 l bor és 0,5 l szódával
További borral alig találkozó változatok:
Spárga: a nagyon-nagyon hosszúlépés
Sommerspitzer (mérföldcsizmás hosszúlépés): 1 dl bor, 3 dl szódával
Góré-fröccs: kispohár bor ujjnyi szódával
Sóher-fröccs (távolugrás): 1 dl bor, 9 dl szódával
Gyerek- vagy diákfröccs: a pohárnyi szódavízhez éppen csak hozzálöttyintettek egy kevéske bort
A jól ismert változatok mellett helytől és elfogyasztott fröccs mennyiségtől függően ismertek még az alábbiakat:
Kisvadász: 1 dl bor, 1 dl kólával
Tébécé: azaz termelői bor colával
Újházi Ede szódavíz helyett kovászos uborka levével hígította a bort. Egyes vélemények szerint a másnaposság remek gyógyszere, mások viszont azért itták - isszák, mert úgy vélik, hogy így jóval több bort lehet meginni negatív következmények nélkül, mint a szódavízzel kevertből. A színész szívesen fogyasztotta ezt az italt a róla elnevezett húsleves mellé, melyet kakasból készítettek neki.
Kagál-fröccs: a Borsszem Jankó stábjának tagjai (khagal: írástudók gyülekezete héberül) Báló Jánosné Ráday utcai kocsmájában, a törzshelyükön, evőkanálnyi málnaszörppel tették ihatóbbá a savanyú bort.
Kass- vagy Tisza-fröccs: a szegedi asztaltársaságok hozták divatba, ők a vörösbort pezsgővel vegyítették
Fröccsnek nevezzük, bár bort nem tartalmaz a:
Matrózfröccs: egy korsó sör fél deci rummal
Színész fröccs: ezt Ruffy Péter, a régi Magyar Nemzet klasszikusa találta föl: 1 dl langyos vizet 2 dl szódával kevert
Postásfröccs: dupla feketekávé rummal
Ecetfröccs: 20 ml borecet, 2 kávéskanál cukor és 2 dl szóda keveréke
Blamázs- vagy libafröccsnek nevezte a városi lakosság a házi gyümölcséből szódával készült üdítőt.
Akármilyen arányban is vegyítjük az alapanyagokat, fontos megjegyeznünk, hogy csak a friss és hideg szóda alkalmas a bor erényeinek kiemelésére. A markáns zamattal bíró ásványvizek a legtöbb esetben szétrombolják a bor törékeny harmóniáját jegyezte meg egy írásában Horváth Csaba a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára. (Draveczky Balázs, 2008)
A fröccsfogyasztási szokások manapság sem változtak, legalább is a mennyiséget tekintve. Egy, márciusban készült felmérés szerint ugyanis Magyarországon nagyobb a fröccs-fogyasztók aránya a sör-fogyasztókénál:
A GFK Piackutató Intézet legfrissebb felmérésének megállapítása alapján a bor kedveltebb ital a magyar lakosság körében, mint a sör. A sörfogyasztók aránya kisebb lett, mint a borfogyasztóké: míg egy felnőtt tíz évvel ezelőtt hetenként átlagosan 1,2 alkalommal ivott sört, tavaly már csak 0,6 alkalommal.
A felmérés szerint a férfiak 39 százaléka, a nőknek 17 százaléka jelentette ki, hogy szereti a bort. Tíz évvel ezelőtt a válaszadóknak csak 28 százaléka kedvelte különösen a bort, ám tavaly az arány már 30 százalékos volt.
A borfogyasztási szokások nagy eltéréseket takarnak az országrészek és a korcsoportok között. A borfogyasztás a kisebb falvakban a leggyakoribb, Budapesten viszont az átlagosnál kevesebb bort isznak. Az átlagot leginkább meghaladó borfogyasztás az Észak-, illetve a Dél-Dunántúlon tapasztalható.
A bor-gáz-víz keverék tehát már a reformkorban megszületik, lassan felkapaszkodva a korcsmai pozíciójába a századfordulón válik divattá elsősorban Budapesten. Változatos választékot kidolgozva ma is egyik legkedveltebb italunknak számít.
Fölfelé megy a borban a gyöngy,
Jól teszi,
Tőle senki e jogát el
Nem veszi...
Vörösmarty Mihály: Fóti dal (részlet)
Felhasznált irodalom
Könyvek
BUZA Péter, Borozó Budapest : Régvolt szőlőskertek élő öröksége, Budapest, Holnap Kiadó , 2008.
DRAVECZKY Balázs, Újabb történetek terített asztalokról és környékükről, Budapest, Balázs Mester Alapítvány, 2008.
KICSI Sándor András, Konyha és lélek, Budapest, Orpheusz, 2007.
KISS Imre, Szódavíz, egy magyar kultuszital : Szikvíz ipartörténeti album, Budapest : MOSZI , 2008.
Internetes források
http://benkoszoda.hu/tortenet.html
http://borissza.eu/?content=1
http://bortarsasag.hu/hu/bortarsasag/hireink/froccs
http://culinaricum.blogspot.com/2011/05/froccs.html
http://www.edenkert.hu/elet-mod/megeheztel-/bor-froccs-szoda-asvanyviz/2180/
http://intermedia.c3.hu/dogandbeer/froccs.html
http://www.nogradi-muzeumok.hu/index.cgi?act=cms&cid=40
http://serteperte.blog.hu/2010/06/28/froccsrol_froccsre
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=876699)
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kk/0/10227/1