A hordókat mindenki ismeri, de vajon az ókorban miben tárolták az isteni eredetű italt, a bort? A szőlőtermesztés és a borkészítés több ezer évvel ezelőtt is ismert volt Földünk egyes kedvező éghajlati adottságokkal rendelkező területein. Története szinte egyidős az emberiség történetével. Őshazájának a Kaukázuson túli területek (Örményország, Azerbajdzsán és Irán) tekinthetők. Itt az ókori földművelő népek már az időszámítás kezdete előtt 4000 - 5000 évvel ismerték és termelték az apró bogyójú ligeti szőlőt (Vitis silvertis). Két-három ezer éves termesztés eredményeként itt fejlődött ki a ligeti szőlőből a nagyobb fürtű és nagyobb bogyójú kerti szőlő (Vitis vinifera), amelynek nagyobb méretű és jellegzetes alakú magvai az Kr.e. II. évezred elejéről, közepéről származó ásatási leletek között a mai Azerbajdzsánban kerültek napvilágra.

A bor készítésének és tárolásának a fazekas művesség kialakulása vetette meg a technikai alapját. A kutatások szerint az első jelentősebb borkészítők az egyiptomiak voltak. Időszámításunk előtt több mint 3000 évvel Egyiptomban már nemcsak a szőlőt és a mustot, hanem a bort is ismerték. A fáraósírokban talált falfestmények hű képet adnak az ókori Egyiptom fejlett szőlő- és bor kultúrájáról. Az egyiptomiak és a görögök még égetett agyag amforákban tárolták az isteni eredetű italt. Származására nézve a görögöket jelölik meg az első amfora készítőknek. Már Homérosz is megénekelte a régmúlt fazekasait, és már a Kr.e. XV. századból származó amforákat is találtak a líbiai-szíriai tengerparton. Az eredeti magas, bő szájú, nyaknál szűkebb, öblös cserépedény volt, melyet fülekkel is elláttak. Az ókori világban bort, olajat, búzát, halat tároltak és szállítottak bennük egészen a Kr.u. VII. századig, amikor a kőből, illetve fából készült edények vették át a helyüket. Az amfora űrmértékként is szolgált, megközelítőleg 26,2 litert jelentett. Napjainkban is használják néhány helyen a borászatban, ahol az amforának különleges hatást tulajdonítanak, mely a bort energetizálja, jobb ízűvé teszi.

Az amforák mellett a különböző tömlőket használták a bor szállítására és tárolására, melyek állati bőrökből készültek. A görög mitológiában is megjelenik a borostömlő, mely rögvest súlyos problémákat okozott az embereknek: a történet szerint Dionüszosz, a bor istene, hogy megismertesse az emberekkel a bort, egy borostömlőben ajándékozta azt Ikariosz királynak, a vendéglátásért cserébe. A király nem ismerve a bort, a pásztorainak ajándékozta tovább. Azok elfogyasztva a tömlő tartalmát önkívületben lemészárolták uralkodójukat. Korai példa arra, hogy a borfogyasztás elemi szabályainak be nem tartása milyen következményekkel járhat.

(Papp Katalin Andrea)